Egy vallomás

Ne sírj, szívem – suttogtam a fülébe halkan, miközben az ablakon át besurranó aranysárga napsugarak cirógatták bársonyos, könnycseppektől csillogó arcát.

Ne sírj, csodálatos vagy. Hibátlan. S oly gyönyörű.

De a cseppecskék csak potyogtak, szélsebesen gurultak lefelé fehér orcáján. Fejvesztve zokogott; szájában érezte a cseppek fanyar-sós aromáját.

Kezem végigsimította gesztenyebarna haját. Annyira szomorú volt, olyan törékeny. Sajnáltam. Nyugtatni próbáltam, de hiába.

Piszkoszöld íriszének hófehér udvara drágakőként ragyogott. Szempilláit egymáshoz passzírozták gömbölyded könnycseppjei.

Mosolyogj – kértem.

De nem tette. Csak zokogott tovább, fogalmam sem volt miért. Ösztönösen egyre sebesebben simogattam illatos haját, kétségbeesve bámultam gyermeki arcát, de nem tudtam mit mondjak. Hirtelen a karjaimba rogyott, s mintha nem akart volna elereszteni többé. Ázott szemei szinte fennhangon kérlelték: sose menjek el. 

A szívem hevesebben vert. Azt éreztem, el kell mondanom neki, mennyire szeretem. Hogy eszeveszettül szeretem. Sőt, mindennél jobban szeretem Őt. Hogy sosem hagyom el...

Simogattam, s a karjaim között tartottam.

-A világ legcsodálatosabb embere vagy – mondtam neki remegő hangon, kissé talán sután.

-A leggyönyörűbb, akit valaha láttam. Szeretlek, bármit is tettél. S szeretni foglak, bármerre is mész.

Csak töröld le a könnyeidet...kérlek.

Te vagy a legfontosabb, te vagy az életem. Nem érdekel miért sírsz. Nem érdekel, mit gondolsz magadról, s mit nem, nem érdekel, hogy bizonytalan vagy, vagy hogy fojtogat az élet.

Nem foglalkozom azzal, hogy azt mondod, bármelyik pillanatban összeroppanhatsz.

És hidd el, nem érdekel az sem, hogy sokszor oly hűvösen magamra hagysz.

Nem érdekel, ha néha engem hibáztatsz.

Nem érdekelnek a szépséghibáid, az őszhajszálaid, a picinyke hurkáid, s a pattanásaid. Nem érdekel, hogy ma ballábbal keltél, s nem érdekel, ha holnap is "épp" elborul az elméd.

Édes vagy. Kedves. Okos, bűbájos. 

Bármit képes vagy valóra váltani, s ezt tisztelem benned. Szeretem, hogy nem ismersz akadályokat. Imádom, hogy változol, hogy oly sokoldalú vagy. Büszke vagyok rád, mert mindent leckét megtanulsz, s ezért egyre bölcsebb vagy. Szeretlek, amikor szerelmes vagy, szeretlek, amikor elesett vagy, szeretlek, amikor a konyhában sündörögsz, szeretlek, amikor ringyó vagy, s szeretlek, amikor oly erős vagy.

Tégy bármit, örökké melletted leszek. Mert te vagy nekem a legfontosabb. S tudom, hogy ha épp gyűlölsz is, te leszel az egyetlen, akire számíthatok. Aki nem engedi el a kezemet az úton. Aki végigsétál velem életem veszélyes, gazos ösvényén. Te vagy a leghűségesebb társ, akiről mindig is álmodtam. S ígérem, én is hű leszek hozzád. Csak töröld le a könnyeidet...kérlek...

Én, szeretlek! Oly nagyon szeretlek.