Változás.
Megrészegedett elmével hozott, sorsfordító, egyesek szerint ostoba döntés. Számodra a legvágyottabb álom…
Lelépsz a stabil talajról. Megérkezel egy hosszú utazásból.
Szabadság. Szüntelen keresés, halvány félelem, útvesztők tucatja, kibontakozó anyagiasság.
Rövidesen újabb rizikós elhatározást engedsz útjára.
Próbatétel.
Forró leves, két nadrág, három zokni, sapka és sál: tél egy 10 fokos, fűtés nélküli lakásban.
Elkezded értékelni a természet melegségét. A padon ülsz. Arcodat hol a nap felé fordítod, hol az embereket bámulod. Alig érted és talán épp ezért csodálod őket. Mosolyogsz. Hiába vagy kirekesztett az új otthonodban. Lelkes vagy. Alkotni akarsz. Végül kiereszted az oroszlánt a ketrecéből.
Befektetés. Villámgyors pénzpusztítás. Karácsony család, karácsonyfa nélkül, szelíd ünnepi terítékkel.
… de még az álmodban vagy, egyenes gerinccel.
Gyakorlás.
Küszködsz a korlátaiddal és az általad életre hívott tehetetlenséggel.
Háború az egóddal. Apró, mégis hatalmas sikerélmények. Erős buktatók. Önmagad és véleményed cserbenhagyása. Szégyen. ’Sehova sem tartozás’ érzése.
Mégis nekivágsz a kikövezetlen útnak…
Kidolgozatlan tervek. Szakadó eső. Ronggyá ázott, szakadt csizma, könnyes szemek, kétségbeesés, fájdalmas kapálódzás, összeomlás, kudarcérzés… Mély csalódottság. Részleges feladás.
Tartalék erő, újabb próba.
Az univerzum ellenségeddé lett – ezt gondolod. Ő pedig visszacsatol.
Egymást követő rossz döntések, annál is pocsékabb végrehajtása. Elenyésző sikerélmény. Anyagi csődközel. Döntéskényszer. Kitartás az álmod mellett. Görcs a gyomrodban, fojtogató sírás. Vacogás a félelemtől. (Pénzügyi) Számvetés. Újabb korlát földbedöngölése.
Anyagi csoda.
Az univerzum mégis érted dolgozik? Kissé kételkedsz, de próbálkozol, mert TE nem adod fel. Azonban már késő. Harcra hívtad a felsőbb erőket… és a gerinced végül önhibádon kívül meghajlik…
Segítségért ordítasz. Torkodszakadtából. Hátranézel, mert úgy érzed, nem tehetsz mást.
Kétely. Zűrzavar. Acélerős tiltakozás. Döntésképtelenség a döntéskényszerben. Újabb csábító csoda. Minden eddiginél gigászibb rizikó.
Tudod: ez egy álom. A te álmod, melyben a körülményeket te teremted, te teremtetted.
Elfogadás.
Bizalom. Hit.
Nem fordulsz vissza. Inkább távolodsz az utolsó centekkel a zsebedben, hogy még nehezebb legyen visszanézni a múltba. Hiszed a robbanást. Hiszed a csodát. Hiszed a szépet. Várod a beteljesülést. Hajló gerincedet egyre inkább egy áldott, szerető társ tartja. Ő a te eleven angyalod.
Félezer km-rel még távolabb kerülsz a visszaúttól. A cél előtt tíz perccel defektet kapsz. Forgalmat irányítasz egy sötét alagútban. A körülmények szarkasztikusak: kópiái a jelenlegi életednek. Te csak kacagsz. Tudod, hogy minden anyagi javadat elveszíted, az utolsó centjeidet is, de TE már csak kacagsz. Mert tudod a titkot és azt hiszed, tudod a jövőt is.
Újabb megérkezés.
Egy ragyogó koszfészek. Egy segítő kéz. Relatív nyugalom.
A pénzed elfogyott. Odaadtad másnak, hogy a lakásában élhess. Az eleven angyalod az utolsókat kuporgatja. Már csak lisztet, vizet, lencsét és akciós krumplit veszel a boltban. A hús és csokoládé ízét kezded elfelejteni.
Erőgyűjtés.
Tanulsz, mert tanulnod kell, hogy megmászd az emelkedőt. Alázatot tanúsítasz segítőd iránt. Rettegsz, de mosolyogsz. A félelem tudja, hogy legyőzhet. Testet ölt és te összeroppansz. A gerinced kettétörik.
Egy gumikereskedés kellős közepén potyognak a könnyeid. Minden összeesküdött ellened. Döntened kell. Újra. Most azonban képtelen vagy rá.
Se ego, se lélek. Se gondolatok, se megérzések.
A segítő kéz végül megsajnál és nem hagy a porban. Odaadja mindenét, hogy talpra állj. Nem tudod, hogyan reagálj. Csak teszed, amit mond.
Kiábrándultság.
Negatív energia. Elkeseredettség. Kedvtelenség. Önpusztító hajlam.
Mégis kihasználod az adandó alkalmat. Dolgozni indulsz. A múlt azonban gúnyosan ismétli önmagát.
Szakadó eső. Vizes csizma. Kétségbeesés. Kudarcérzés.
Az univerzum a tarkódra lép és teljes erővel a sárba nyomja az arcodat. Fuldokolsz. A belső szerveid szétszakadnak. A szíved szikrákat szórva kalapál. Az elméd elveszti tudatát. Egy percre eltűnik a hited. Ordítasz. Az arcod tűzvörös a dühtől. Kérdéseket teszel fel és követelsz. Kételkedsz önmagadban és a lépéseid helyességében. Azt gondolod életed legostobább döntéseit szülted meg. Egy ezredmásodpercnyi megbánást mutatsz. Aztán lázadsz, mert TE egy harcos vagy. Képtelen vagy elfogadni, hogy ez a valóság. Hogy ezért küszködtél. Az agyad legmélyebb bugyraiból kutatod elő tinikorod legcsodásabb álomképeit. Sírsz. Üvöltesz a fájdalomtól. Tudod, hogy semmi sem álomszerű, ami veled történik.
Kritika.
Kínoznak a külső vélemények. Erősködsz, hogy márpedig te küzdesz. Elbizonytalanítanak. Térdre akarnak kényszeríteni. A fejedet akarják venni. De te ettől egyre erősebb leszel. Megfeledkezel az anyagiakról. Elfelejted a lakásodban és a tányérodban nyüzsgő csótányokat. Nem érdekel, hogy egy koszfészekben élsz. Segítségért kiáltasz. Egy utolsó esélyt kérsz.
Megkapod. Fejjel mész a falnak. Lázadsz. Tiltakozol. A kezed véres. A fejed betört. A gerinced rég összerogyott. A térded remeg és fáj. Fojtogatnak. De te élni akarsz, és ölni az álmodért.
Adrenalin.
Mintha drogoztál volna. Nem veszel tudomást a körülötted lévőkről és a körülményeidről. Énekelsz. Táncolsz. Tombolsz.
Az összes görcsöt feloldottad magadban. Nincs több vesztenivalód. Önmagadon kívül mindenedet eladtad már. Csak te vagy, egy eleven angyallal az oldaladon és az álmod. Mostmár a közös álmotok.
Intuíció. Remény.
Megadod magad. 30 euró van a pénztárcádban. A számlád üres. Két nap múlva fizetned kell a csótánytengerért. Nem érdekel. Legfeljebb lelépsz. Na és? Már nem oszt, nem szoroz. Túl sok a negatív élmény. Magasról letojod, ha csalódást okozol.
Immár mindent egy lapra teszel fel. Nem látod a holnapot. Talán nincs is holnap. Se holnapután. Csak a ma van. A pillanat, amelyben jelen vagy. A pillanat, amelyben megfordulhat a kocka.
A pillanat, amely a legnagyobb csodát tartogatja.
Felemelkedés.
Isteni színjáték.
Péntek van.
Az univerzum átölel. A mellkasodba passzírozod a februári tavasz édes illatát. Gyönyörködsz a fölötted ágaskodó fa apró rügyeiben. Bőröd minden pórusa habzsolja a Nap sugarait. Nem érzel semmit. Csak lebegsz és vársz. Tisztán. Elfogadod, hogy nem te irányítod a legerősebb szálakat.
Robbanás.
Vasárnap van.
Az apró rügyek kipattantak. A fa mennyei rózsaszínben pompázik.
Te fáradt vagy. Mérhetetlenül fáradt. Roskadásig dolgoztál. Minden porcikád remeg és fáj. Alig állsz a lábadon.
Potyognak a könnyeid. Immár az örömtől. Hálát adsz. Köszönöd, amit kaptál.
Hiszel. Megdönthetetlenül hiszel.
Senki és semmi nem állhat többé az utadba. Tele van a pénztárcád. Fülig érő mosollyal fizetsz egy csótányputriért. Mert már tudod: nem fordulsz vissza. Talpra fogsz állni. Tovább fogsz küzdeni. Tovább fogsz álmodni…