Anekdota egy érzelmi kálváriáról

Az unalom mocsarában dagonyázol. Kétségbeesés mardossa az elméd. Könyörögsz, hogy szaladjanak a napok. S tépje szét valaki ezt az ostoba kópiát.

Hasztalan sápítozás. A szél se rebben.

Nem kívánt repeta ez, csip-csup díszítéssel.

Sokat alszol. Túl sokat.

Nem főzöl csak heti egyszer. (Már megint!)

Most szedd össze magad, te szerencsétlen! – üvöltesz önmagaddal.

Hálátlan vagy! Zagyválsz össze-vissza. Csodás az otthonod! Férjed van, s elég ennivalód. Terveid, álmaid, egy reményteli, de kitaposatlan út... Hát nézz vele farkasszemet! Fojtsd belé a fölösleges energiát! Bámuld! Keltsd életre!

De ne blokkolj, az Isten szerelmére! Nem pénzből áll a világ! Vagy mégis? Mégsem? De igen! De nem! Hadakozz! Tombolj, visíts! Aztán higgadj le a picsába. Kezedben a bűvöskocka? Akkor fogd be és csináld tovább! Értsd meg, hogy ez a te lépéspróbád!

Nem okolsz másokat? Helyes, jó döntés, hisz fölösleges. Nem neked kell a bosszút forralni. Tudom, hogy olykor mégis felforr a véred, s elkap a hév. Normális, ha hadakozol, hisz ott lappang, rohad a szívedben egy érzés, mely azt üvölti szolga vagy. Kést tartanak a torkodhoz és ezért roskadozol újra. Mocskos lábcsókra ítéltettek. És te csak bólogatsz. Mert nem tehetsz mást. De várnod kell. Ez a te türelemvizsgád!

Elhitetik, hogy aljas vagy. Pillázol és hallgatsz. Értetlenkedsz, hisz tudtoddal nem követtél el semmit. Sőt. Tiszteletet adtál, alázatot és szeretetet. Talán ez a baj. Túl sokat engedtél. De most már várj! Ne változz! Tolerálj! Ez a te emberségpróbád…

Fázol? De kevésbé mint korábban, igaz? Ez azt jelenti, hogy erősödtél. Kitágultak a határaid. Könnyebben veszed a rázós kanyarokat. Szóval ne sopánkodj! Ez csak az erőpróbád…

Civakodsz. Cirkuszolsz. Művi patáliát csapsz. Hűtsd le magad. Csitulj. Fékezd a nyelved. Ne bántsd azt, aki a szívét a kezedbe adta. Ez a te szeretetpróbád...

Viselkedj úgy, mint egy jó diák! Létezik nebuló, akit még sosem kért számon a tanár? Ugyan már!

Feleltetnek. És ez így helyes. Hát hajrá! Menj tovább előre! Bizonyítsd be, hogy tanultál!

S közben nézd a karácsonyfát. A díszes, vörös-arany karácsonyfát. Az angyalian fehér fényfüzérrel felöltöztetett karácsonyfát… Az első diadalodra emlékeztető karácsonyfát… Az örökké zöld, januári napsütésben pancsoló karácsonyfát…ő lesz a hitpróbád…