Anekdota a pörköltről és a telhetetlenségről

Értékek

Pityeregtél már pörkölt-főzés közben? Nem a hagymától. Hanem onnan belülről. Szívből. Azon merengve, vajon mikor teheted újra az ebédlőasztalra. Nem habzsolsz. Lassan eszel. Nem akarod, hogy kiürüljön a tányér.

Pihennél. Fáj a kezed. Ki-be pakolod a kocsit szüntelenül. Lassan összerogysz a súlyok alatt. De leginkább a lelked unja a szélmalomharcot. Ám messze még a háború vége.

Tagadás

Nem kockáztatsz. Visszaveszel a tempóból. Nem akarsz sokat. Csak egy keveset. De az sem jár. Mi ez már megint? Hát nem volt elég?! Hisztizel. Robbansz. Eleged van. Veled nem szórakoznak! Visítva röhögnek rajtad. Sajnálod. Kár, hogy a lelked mélyén azt hitted, itt a győzelmek ideje. Mártírt játszol, de titkon könyörögsz. Csak egy kis levegőért.

Szánalom

Éheztetett kutyaként fekszel. Sebezhető vagy. Megszánnak. Kapsz egy csontot. Örülsz. Félőszintén. De nem sápítozhatsz, mert rettegsz a büntetéstől.

Az optimizmus tovatűnik. Elűzi a félelem. Állandóan a rizikón kattogsz. Naponta ötször számolod át a pénzed. Úgy érzed, sosem engedik el a torkodat.

Megbarátkozol a csótányaiddal. Megszokod, hogy főzés közben fel kell áldoznod néhányat Isten oltárán. Már az ágyadon masíroznak. De nem tudsz lelépni. A pénz a főnök.

Áldozat

Egy putri. Igen. Olyan. A legalja. Kocsikat törnek fel. A munkatársadat ötévesek fenyegetik. A munkádat gyalázatos szavakkal illetik. Lehetetlen dolgozni. Egy centet sem kapsz vissza és egy centet sem keresel. Nevetsz. Az agyad újra kiürül. Vége. A segítség nem tehet mást, mint továbbáll. Legalább ő nem kínlódik tovább.

Telhetetlenség

Ketten maradtok. A kihívás komoly. Csiklandoz a gyomrotok az idegtől. Bátortalan a bátorságotok.

De várj csak! Mi történik? Csak nem?! De! Pénzt keresel. És találsz is! Büszke vagy. Megugrottátok a lécet. Az újabb adag pörkölt gondolata megrészegít. Fejben már a teraszodon ülsz és habzsolsz… Egy valamivel azonban nem számolsz. A fékevesztett lelkesedéseddel ebben a szakaszban még kihúzhatod a gyufát…

Fizikai bántalmazás

Kölcsön sátor. Kölcsön sütő. Kölcsön minden. Pokoli szélvihar. Félpiac. Félig teli kassza. Nem csomagolhatsz össze. Végig akarod csinálni. Hisz a pörkölt...!

Hárítasz. Reménykedsz. Imádkozol. Azonban az ima ezúttal kevés. Kiharcoltál egy leckét.

A gázpalack bekötve. Áram alatt minden. Víz a konyhában. Az univerzum mégis a „saját” sátraddal ver agyon. De csak finoman. A szemedet nem veri ki, éppen csak halántékon csap. Másokat nem bánt.

Minden erődet összeszeded, hogy lelökd magadról a nehéz vasdarabot. Rettegsz. Hol a társad? Jól van? Ő megsérült? Nem érdekel a fájdalmad. Csak látni akarod, hogy jól van… Igen. Az értékeiteket próbálja menteni. Semmi baja. Te viszont kontrollt vesztesz. Sötétek az emlékképek. Feldagad a halántékod. Lilul. Zsibbad. Görcsös sírás uralkodik el rajtad. Ez nem veled történik. Ez csak egy rossz álom. A pénz megvan? Ébreszt fel a kérdés. Az összerogyott asztal maga alá temette. Mind megvan. Ám néhány dolgot magával ragadott a szél… és többé nem adja vissza.

Beismerés

Zúzódás. A sátor viszont nem úszta meg ennyivel. Tartozol a történtek miatt. De nem átkozódsz. Sőt. Elismered, hogy hibáztál. Kétségbeesésedben telhetetlen akartál lenni. Megérdemelted a büntetést. Megtanultad a leckét.